Veszteségek
Veszteségek e cafatokra tépett,
felzabált lélekkincsek.
Nevezzük meg ‘mi gúzsba köt
eme képtelen káprázaton!
Csalfa fény imbolyog mélán
e roskadásnyi létben.
Ember-élet? Aligha!
Felöklel! Leokád hitet,
hajít én-te ismeretet
s haragít vérző szívet.
Homályt hozó nyűgök,
merev képzetek mind beléndek:
bolonddá lett arcunk, sápatag.
Őstörés, nyüstölés, végül ölés.
Harcunk feledteti sült vérünk
eme becstelen vecsernyén.
Ó hajdan volt arany-fekete záporeső!
Jöjj el újra közénk!
Emlékezem.
2025.03.24 K.V.